A szív- és érrendszeri betegségek képezik a leggyakoribb halálokot Magyarországon, így – bár nem tartoznak a daganatos betegségek közé - nem tekinthetők jóindulatúnak. Az utóbbi évek erőfeszítéseinek köszönhetően a halálozás csökkenni látszik, de még mindig lényegesen magasabb, mint a fejlett országokban.
Ennek a betegségcsoportnak az érelmeszesedés az alapja, amely legtöbbször későn ad tünetet. Sajnos tapasztalható, hogy egyre fiatalabb korban súlyos szövődmények jelentkeznek: sok 30-40 éves korú, egyébként egészségesnek látszó ember már elszenvedi első komoly érkatasztrófáját (szívinfarktus, agylágyulás), ami viszont jelentős mértékben ronthatja a beteg munkaképességét, életminőségét, illetve a heveny szakban valóban az életét fenyegeti.
Maga a betegség rendszerint az egész érrendszert (koszorúsér, agyi és alsóvégtagi erek) érinti, de súlyossága eltérő lehet. Így vannak betegek, akiknél a szívtünetek, másoknál az agyi- vagy alsóvégtagi tünetek a vezetők. Előbb-utóbb aztán megjelenik az arterioclerosis tünete legalább még egy érterületen.
Az érelmeszesedés rizikófaktorai ismertek. Legfontosabbak: a magasvérnyomás, az emelkedett koleszterin, a cukorbetegség és a dohányzás. Számos egyéb kockázati tényező is ismert, keresésükkel az egészséges egyén szív- és érbetegségre való hajlamát meg lehet becsülni. Európára szabott táblázat alapján megadható az e betegségből várható 10 éves halálozás kockázata is.
A már szív- és érrendszeri betegségben szenvedőknél arra törekszünk, hogy a célszerv károsodást (magasvérnyomás betegségben pl. szívizomtúltengés, szívelégtelenség, vesebetegség, szélütés) kialakulását megakadályozzuk, vagy azt idejében felismerjük és így kezelhessük. Kimutatásukra több módszer, kezelésükre számos igazolt hatású gyógyszer áll rendelkezésre.
Az orvos felelőssége e lehetőségek megfelelő használata, az egyén felelőssége igénybe venni a kínált lehetőséget.
Dr. Bedő Zoltán